Tavaly év végén rákaptam a versírásra. Jobban mondva a történeteimen keresztül, mert a megjelent , és náhány más történetemben olvashatóak pár soros versikék. Nyáron bánatomban újból tollat ragadtam, s született egy vers. S tavaly decemberben leporoltam ,még középiskoláskoromban írt verseimet,s el kezdtem beküldeni őket a Poet oldalára. Eddig sikeresen vették az akadályokat, smindíg elfogadták őket. Így került ki mai is,2002-ben írt versem, az Esőcsepp is.
Borongós, esős vasárnap
Délután.
Kinézek az ablakon, s az ablakon
Keresztül az esőcseppeket bámulom.
Minden egyes esőcseppben téged
Látlak, látom a szemedet, mosolyodat,
Hogy szóra nyílik a szád: Hívogatsz.
Nézem, nézem az esőcseppeket, s a
Képed egyre jobban elhomályosul.
Én egyedül maradok a vágyammal,
Kínommal, s talán egy titokkal teli
Érzéssel és az esőcseppekkel.
És az esőcseppeken keresztül
Küldöm el az üzenetem:
Szeretlek.
2002. június 4.