Mint már említettem, amikor nekikezdtem első kéziratom megírásához,munkanéküli voltam, majd ápolásin a nagymamámmal. A munka keresése mellett, volt időm az íráshoz. Önéletrajzot adtam be, behívtak állásinterjúra, ami rendszerint nem sikerült, elkedvenedtem, és újabb löketett adott az íráshoz.
Délelőtt általában másfél órát gépeltem, délután többet, és tisztáztam. Hogy még jobb legyek, elolvastam a kezdő írók kézikönyvét.
legelőször mint a régi írók, papírra vetettem a gondolataimat, amit később begépeltem, persze teljesen átírva, az eredeti szöveget. valahol meg is van, az első próbálkozásom.
Az első történetemet még általános iskola alsó tagozatában írtam, az egyik nyári szünet alatt. A nyaralásunkat írtam meg. Jött a füzet, és az anekdoták ott születtek meg, és persze az első próbálkozásom. Valami szerelmes történetet akartam összehozni, krimivel keverve, a fősikolás évek alatt. Az is a füzet titka marad. Isten Biz’ nem találom a mai napig.
Középsikolában, rendszerint magyar órán, verseket is írtam.
Elhelyezkedtem, és nincs időm hétköznap írni, pedig nagyon szeretnék. De mire hazaérek, az agyam nem úgy forog ahogy kellene. Marad a hétvége, ami pedig nagyon rövid. Péntek este ,állok neki, mert tudom, hogy másnap nem kell korán kellenem. Van időm írni. Mire hazaérek, este van. Napi 60 kilómétert utazom hétfőtől péntekik a munkába.
Szombat és vasárnap délután marad, hogy alkossak valami remeket. A szombaton sokáig agyalhatok, hisz nem kell lefeküdöm korán, mert másnap kelek.
Így születnek meg a kézirataim.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: